Mindannyian elkövetjük a következő dolgokat: felkelünk, dolgozunk, vásárlunk, fogyasztunk, majd pihenünk. Középen található azonban a kulcsszó, a vásárlás. Egyáltalán nem mindegy, hogy mit, hol és mennyiért veszünk (ha már nincs lehetőség magunknak termelni), mivel ez ha nem is közvetlenül, de hatással van a munkánkra, a fizetésünkre, a fogyasztási szokásainkra, a pihenés minőségére.
2011. okt. 24.
2011. okt. 4.
Mozgolódik az ország
A 2012-es évet és az utána következő időszakot nem feltétlenül kell világvége hangulatban várni. A jó hír az, hogy egyre több az olyan társadalmi és politikai megmozdulás, ami arra enged következtetni, hogy a változás pozitív irányú lesz ebben az évtizedben, azonban ez nagyban függ a magyar nép hozzáállásától is, valamint a világpolitika sem elhanyagolható tényező a globalizáció korszakában.
Egyre érezhetőbb annak az „átváltozásnak” a szele, ami bizonyos mértékig a gyökerekhez való nyúlásról szól. A helyi gazdaságok összefogása és a népi, kulturális értékek életben tartása évről évre nagyobb szerepet kap a köznapokban. Csodálatos dolog az, hogy a ma már elérhető modern, környezetkímélő technológiák mellett tökéletesen megférnek a hagyományos módszerek a használati tárgyak gyártásában, különböző növények termelésében és így egymást kiegészítve tisztább, egészségesebb és hatékonyabb lehet a munka.
A kistérségekben működő termelők és lakosság összefogása pedig már több helyen is megvalósult és folyamatosan fejlődik. Erre tökéletes példaként szolgálnak új „pénzek”, a Sopron környékén már elfogadott Kékfrank, vagy az új Balatoni Korona, melyek például a helyben termő növények, a környéken gyártott eszközök vásárlását ösztönzik. Az ilyen kezdeményezések rengeteg előnnyel járnak, mint például a közösség összekovácsolása, a szállítással járó környezetszennyezés csökkenése, tartósítószerek használatának csökkenése, munkahelyteremtés, de akár idegenforgalmi látványosságként is felfogható. Elképzelhető, hogy ezek a kezdeményezések megnehezítik a tőke kiáramlását is a térségekből, így stabilabbá válhat a helyi gazdaság.
Másfelől nézve a vidéki élet éledezik, egyre több fiatal kíván nyugodtan, tiszta levegőben élni. A Vidékfejlesztési Minisztérium is tevékenykedik, a pártok mindegyikénél fontos szempont lett a környezetvédelem és a fenntarthatóság felé vezető helyes ösvény megtalálása. Rá kell jönnünk, hogy a Kárpát-medence egy tökéletes hely arra, hogy itt éljünk és nagyon meg kell becsülni, rendbe kell tenni és az országban uralkodó zavargásokat barátsággal, összefogással, közös munkával kell helyettesíteni. Mindenféle szélsőséges nemzeti érzelemtől függetlenül büszkén vállalhatjuk magyarságunkat és a kincset, ami talpunk alatt van. Nem szabad idegeneknek eladni, vagy hagyni, hogy tönkretegyék, kimerítsék. Végtére egy nagy család vagyunk, ha nem is vér szerint. Újra kell értelmezni a nemzet fogalmát, vagy újra megtanítani a jelentését az embereknek, mert ez a szó nem a papíron szereplő állampolgárságra, születési helyre és szavazati jogra vonatkozik. Biztosan mindenki tudja, milyen szép a magyar nyelv, milyen ősi és változatos a kultúránk és hogy nem véletlenül ezt a területet választották otthonul a honfoglalók. A változások az építészetben is jelen vannak, már egyetemeken is megmutatják a mérnök hallgatóknak a „zöld” utat és a kultúra fenntartásának fontos szerepét. Reméljük, hogy még ebben az évtizedben elérkezünk oda, hogy tényleg fellélegezhetünk, és sokkal tisztább lesz a levegő, amit magunkhoz veszünk.
Egyre érezhetőbb annak az „átváltozásnak” a szele, ami bizonyos mértékig a gyökerekhez való nyúlásról szól. A helyi gazdaságok összefogása és a népi, kulturális értékek életben tartása évről évre nagyobb szerepet kap a köznapokban. Csodálatos dolog az, hogy a ma már elérhető modern, környezetkímélő technológiák mellett tökéletesen megférnek a hagyományos módszerek a használati tárgyak gyártásában, különböző növények termelésében és így egymást kiegészítve tisztább, egészségesebb és hatékonyabb lehet a munka.
A kistérségekben működő termelők és lakosság összefogása pedig már több helyen is megvalósult és folyamatosan fejlődik. Erre tökéletes példaként szolgálnak új „pénzek”, a Sopron környékén már elfogadott Kékfrank, vagy az új Balatoni Korona, melyek például a helyben termő növények, a környéken gyártott eszközök vásárlását ösztönzik. Az ilyen kezdeményezések rengeteg előnnyel járnak, mint például a közösség összekovácsolása, a szállítással járó környezetszennyezés csökkenése, tartósítószerek használatának csökkenése, munkahelyteremtés, de akár idegenforgalmi látványosságként is felfogható. Elképzelhető, hogy ezek a kezdeményezések megnehezítik a tőke kiáramlását is a térségekből, így stabilabbá válhat a helyi gazdaság.
Másfelől nézve a vidéki élet éledezik, egyre több fiatal kíván nyugodtan, tiszta levegőben élni. A Vidékfejlesztési Minisztérium is tevékenykedik, a pártok mindegyikénél fontos szempont lett a környezetvédelem és a fenntarthatóság felé vezető helyes ösvény megtalálása. Rá kell jönnünk, hogy a Kárpát-medence egy tökéletes hely arra, hogy itt éljünk és nagyon meg kell becsülni, rendbe kell tenni és az országban uralkodó zavargásokat barátsággal, összefogással, közös munkával kell helyettesíteni. Mindenféle szélsőséges nemzeti érzelemtől függetlenül büszkén vállalhatjuk magyarságunkat és a kincset, ami talpunk alatt van. Nem szabad idegeneknek eladni, vagy hagyni, hogy tönkretegyék, kimerítsék. Végtére egy nagy család vagyunk, ha nem is vér szerint. Újra kell értelmezni a nemzet fogalmát, vagy újra megtanítani a jelentését az embereknek, mert ez a szó nem a papíron szereplő állampolgárságra, születési helyre és szavazati jogra vonatkozik. Biztosan mindenki tudja, milyen szép a magyar nyelv, milyen ősi és változatos a kultúránk és hogy nem véletlenül ezt a területet választották otthonul a honfoglalók. A változások az építészetben is jelen vannak, már egyetemeken is megmutatják a mérnök hallgatóknak a „zöld” utat és a kultúra fenntartásának fontos szerepét. Reméljük, hogy még ebben az évtizedben elérkezünk oda, hogy tényleg fellélegezhetünk, és sokkal tisztább lesz a levegő, amit magunkhoz veszünk.
